Tisztelt emlékezők!

Úgy gondolom, hogy mikor Lak Sándortól búcsúzunk, aki hirtelen eltávozott közülünk, akkor lehetetlen, hogy az embernek ne jusson eszébe, hogy egyszer nekem is lejár az időm, egyszer engem is eltemetnek, és egyszer majd azért gyűlnek össze a rokonaim, ismerőseim, hogy rám emlékezzenek.

Így volt ezzel Jób is. Az ő szavait olvastuk a ravatalozóban, és most is őt szeretném idézni. Mert szavait Isten ihlette, Isten gondolatait, akaratát fejezi ki, Ige lett, azért került bele a Bibliába.

Olvasom Jób 16:20-22 Istenhez sír fel az én szemem, Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát. Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.

1.) A kiszabott esztendők letelnek. Lak Sándor kiszabott ideje is lejárt. De nekünk is kiszabta Isten az életünk idejét. Ha ez eljön, nincs olyan orvos, nincs olyan gyógyszer, nincs olyan hatalom, ami itt tarthatna. Akkor én is útra kelek és nem térek vissza.

Ez azt is jelenti, hogy a halál nem megsemmisülés, hanem utazás. Ebből a világból egy másik világba. Azt olvassuk a Bibliában: Zsid 9:27 elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet. Isten a halálunk után megítéli, amit e földi életben tettünk, és dönt a felől, hogy hol töltjük az örökkévalóságot.

2.) Jób ezt így mondta: Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.

Először az Istennel való dolgunkat ítéli meg. Milyen volt itt a kapcsolatunk, a viszonyulásunk Istenhez? Úgy születtünk, hogy Istennel nem törődtünk. Kit érdekel ma, hogy Isten mit akar? Ki olvas Bibliát, amiben le van írva Isten akarata? Legtöbb ember a saját vágyait, céljait tartja szem előtt. Sőt az ember Isten ellensége lett, mert bűneinkkel lázadunk Ellene. Ha valaki így marad halála napjáig, nem kétséges, mit hoz számára az ítélet napja.

Azonban ezen lehet változtatni. Azért, mert Isten is akarja a változást, és ezért mindent megtett. Azt mondta az Úr Jézus: Ján 3:16 Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten egyszülött Fia, J. Kr., Aki azért jött, hogy megváltónk legyen. Vére eltörölte minden ember összes bűnét. Jött, hogy Szabadítónk legyen a bűnös, magunknak való életből és az ördög rabságából. Azért jött, hogy örök életünk legyen. Azért jött, hogy elrendezze, egyenesbe hozza az embernek Istennel való dolgát. Senki más nem tudja ezt megtenni, csak Ő. Aki hisz Benne, annak rendbe hozza a dolgát Istennel. Az megbékél Istennel. Majd az ítéletnél ez az egy számít: Az ember hitt vagy nem hitt J. Kr.-ban?

Aztán megítéli az embernek az ő felebarátjával való dolgát. Az Istenhez való viszonyunk döntően meghatározza, hogy milyen a kapcsolatunk, viszonyulásunk más emberhez. Az Úr Jézus erre mutat rá, amikor arról érdeklődtek, hogy melyik a legnagyobb parancsolat. Azt felelte: Márk 12:30-31 Szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat.

Úgy születtünk, hogy sem Istent, sem embertársainkat nem szeretjük. Emiatt van annyi baj, ellenségeskedés, gyűlölet, harag, irigykedés és ezekhez hasonló. Még a legközelebbi hozzánk tartozókat sem szeretjük igazán. Emiatt van sok elválás, emiatt csalják meg egymást a házastársak. Emiatt van viszály az emberek és népek közt, de még a családon belül is.

Van megoldás erre? Igen, van!

Aki J. Kr.-ban hisz, annak az életét Ő megváltoztatja. Ugyanis azért gyűlölködik az ember, mert ő maga is gyűlöletet kap, nem kap a másiktól önzetlen szeretetet. Az Ige így mondja: Tit 3:3-5 Mert régen mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők, különböző kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, gyűlöltek és egymást gyűlölők voltunk. De amikor a mi üdvözítő Istenünk jó volta és az emberekhez való szeretete megjelent, nem a véghezvitt igaz cselekedeteink alapján újított meg, hanem könyörületből mentett meg minket. Az tud szeretni, aki megtapasztalta, hogy Isten őt nagyon szereti. Úgy szereti, hogy egyetlen Fiát halálra adta érte. De a mindennapi életében is sok szeretetet kaphat Istentől, és ebből tud adni másoknak is.

A felebarátainkkal való dolgaink is csak akkor jönnek rendbe, ha J. Kr.-ba vetett hit által, az Istennel való dolgaink rendbe jönnek.

3.) Istenhez sír fel az én szemem – így mondta Jób. Ha az embert igazán megérinti, hogy bármelyik pillanatban útra kelhet, és még nincs rendezve a dolga sem Istennel, sem embertársaival, akkor sírhat. De nem mindegy, hogyan sír, hogyan szomorodik meg. Van világ szerinti szomorúság, ami halált szerez. Ilyen esetben szokott az ember elkeseredni, hogy mindent elrontott. Hiába ért el sikereket, hiába ünnepelték, érzi, tudja, hogy baj van: kapcsolatait tönkre tette, kiüresedett, nem érdemes élnie. Akkor jön az ital, a kábítószer, vagy az öngyilkosság. Hány híres, ünnepelt ember lett már öngyilkos! De ha Istenhez sír fel a szemünk, azt jelenti, hogy Nála keresünk megoldást. Neki mondjuk el bűneinket, elrontott életünket, akkor ez Isten szerinti szomorúság. Erről így ír a Biblia: 2Kor 7:10 az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez.

Lak Sándort csaknem 50 éve ismerem. Bizalmason elmondta sok vivódását, sok megbánni való dolgát. Hála legyen Istennek, hogy nem a világ szerint szomorodott meg, hanem Isten szerint. Bűnei miatt Istenhez sírt fel, könnyei a megbánás könnyei voltak. Sokszor megalázkodott, és ugyanannyiszor meg is tapasztalta, hogy Isten az alázatosaknak kegyelmet ad. Ezért nem számított, hogy nagyon váratlanul, egy pillanat alatt elszólította Isten ebből a világból, mert már rendezte a dolgát Istennel és az emberekkel is.

Még egyszer olvasom az Igét: Istenhez sír fel az én szemem, Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát. Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.

Kívánom, hogy minden jelenlévő életében úgy legyen, ahogy Jóbnál és Lak Sándornál volt, hogy mire a kiszabott esztendők letelnek, és útra kell kelni oda, ahonnan nincs visszatérés, addigra a J. Kr.-ba vetett hit által rendezze a dolgát Istennel és minden emberrel. Sőt minél hamarabb történjen ez meg, mert nem tudjuk, mennyi a kiszabott idő. De azért is fontos, hogy a még hátra lévő időnket Istennel és emberekkel megbékélve, igazi belső békességben és örömben éljük.

Úgy legyen! Ámen!